Tisztelt Hegedüs Csaba elnök úr!

            A magyar közszolgálati rádió Sportvilág című műsorában 2009. december 22-én elhangzott egy interjú, melyet Novotny Zoltán készített.

            Személyes érintettség és számos, a Magyar Birkózó Ligát, valamint elnök-jelöltjét, Ritter Árpádot is érintő, a műsorban elhangzott hamis és sértő állítás okán szeretnék nyílt levélben reagálni minderre.

            Kezdjük ott, hogy már az interjú elején beismerted: személyesen nem is olvastad a Liga levelét, mindössze híreket hallottál róla… Másként fogalmazva arra sem méltattad a Magyar Birkózó Ligát, hogy elolvasd és megpróbáld értelmezni az állásfoglalását, mielőtt nyilvánosan is véleményt formálsz róla a rádióban. Ennyire lebecsülsz minket, Csaba?! Mindezek ellenére vállaltad az interjút az MR1 Kossuth Rádió esti adásában, amely nagy bátorságra és önbizalomra vall. Tetted mindezt a leírtak pontos ismerete nélkül, felkészületlenül, gőgösen, sértődötten. Sértve érezted magad, mert akadnak – mégpedig nem is kevesen -, akiknek a véleménye nem egyezik a tiéddel és a gondok megoldását más módon képzelik el, mint a jelenlegi szövetség. Ismét igazolódni látszik: Hegedüs Csabát nem érdekli mások álláspontja, számodra két vélemény létezik csupán: a sajátod és a hibás! Ez a filozófia a diktatúra jellemzője, amely felett eljárt az idő, a demokrácia értékrendje igencsak távol áll ettől. 

            Elsőként beszéljünk a személyes érintettségemről, de csak röviden, mert most nem ez a fontos. Azt mondod, Csókás Tamásnak nem voltak, hogy idézzelek: „eget rengető gondolatai”. Hogy valójában, milyen gondolataim, javaslataim voltak a sportág megújítása, életben tartása érdekében, mit tettem konkrétan a birkózósportért, azt nem az én feladatom minősíteni. Szorítkozzunk pusztán a tényekre. Mindössze alapítottam Vácott egy sportegyesületet, melynek kiemelt sportága a birkózás, megteremtettem a magas szintű és eredményes működés tárgyi-, anyagi feltételeit, felkaroltam azokat a múltban rendkívül eredményes versenyzőket, akik más egyesületeknél financiális okokból körön kívülre kerültek. Bíztam és hittem a sportolóimban, melyet ők két-két olimpiai kvótaszerzéssel, világbajnoki bronzéremmel és Európa-bajnoki harmadik helyezéssel háláltak meg, hogy a megszámlálhatatlan magyar bajnoki címről ne is beszéljünk. A klubunk versenyzője volt többek között: Aubéli Ottó, Bárdosi Sándor, Dencsik István, Drechsler Attila, Farkas Zoltán, Gyurasits Csaba, Hirbik Csaba, Szabó Gergő és Oláh Tibor. Az ő segítségükkel is beindítottam a sikeres utánpótlásképzést, több tucat kis birkózó számára tettem lehetővé a rendszeres sportolás lehetőségét és az egészséges életmódra nevelést.

Saját vállalkozásom bevonásával folyamatos munkalehetőséget biztosítok számos, az aktív versenyzést befejező egykori válogatott, sokszoros magyar bajnok birkózó számára.

Egyébként abban egyet is érthetnénk; a felsoroltak egyike sem eget rengető ötlet, de javaslom, mindezt csináld te is utánam a saját pénzedből, a saját munkatársaid áldozatvállalását kérve és csak azután minősíts egyoldalúan másokat nyilvánosan is, ellenkező esetben hiteltelen maradsz!

            Arról is beszélsz, hogy nem megszűnnek, éppen ellenkezőleg, egyre gyarapodnak a birkózással foglalkozó sportegyesületek. Itt és most nem szeretnék számháborúba bocsátkozni, mert elképzelhető, matematikailag valóban több birkózóklub létezik legalábbis papíron ma, mint az előző esztendőkben, de a számszerű gyarapodás nem von maga után feltétlenül minőségi növekedést is. Érdemes megnézni, hány és milyen minőségű birkózó vesz részt az egyes korosztályos és felnőtt versenyeken és az ellentmondás máris tettem érhető. Persze az is tény, a választási rendszer furcsaságai miatt, hogy egy kis vidéki település mindössze négy személyből álló, amúgy tiszteletre méltóan lelkes birkózó „csapatának” szavazata egy tisztújító közgyűlésen ugyanúgy egy voksot jelent, mint mondjuk a Ferencvárosé, vagy a Vasasé, akik a versenyzők jelentős részét adják…

            Kalandozzunk most egy kicsit a számok világában, érdemes, mert sok mindent megmutatnak és sohasem hazudnak. Sokan tisztában vagyunk vele, hogy a Szövetség számára az elszámolás az egyik legérzékenyebb terület, itt fedezhető fel a legtöbb és legmélyebb ellentmondás. Azt hallottuk az interjúban, hogy a Szövetségnek nem feladata a klubok finanszírozása, az mindenki „magánügye”. A törvény szigorúan vett értelmében ez igaz, ám felvet egy sokak által feltett kérdést: valójában mi is a feladata egy sportágat irányító szakszövetségnek? Csupán a válogatott keretek felkészülésének és versenyeztetésének biztosítása? Veszteséges hazai versenyek rendezése? Netán sportdiplomáciai feladatok ellátása – magyarán: önmaga menedzselése? Vagy egész egyszerűen csak saját működésének fenntartása? És ha ezek után marad egy kis pénzecske, akkor azt nagy kegyesen odaadjuk a 130 egyesületnek, ami az elkölthető több, mint 170 millió forintból mindössze 4,3 millió? Nem arcátlanság ez? Mindez annyit jelent a számok nyelvén, hogy a Magyar Birkózó Szövetség - a 2009-es költségvetésének 1-10. hónapját figyelembe véve - a válogatott menedzselésére, a saját működésére és sportdiplomáciára, papíron elköltött 167 millió forintot. Ez havonta 17 millió, heti közel 4 millió Ft. Ezzel szemben a 130 szakosztály működésére mindössze 4,3 millió forintot biztosított, ami havi bontásban klubonként 3.300,- Ft, heti 750,- Ft. Tehát a 17 millió áll szemben a 3.300,- forinttal, a közel 4 millió a 750,- forinttal. Mindez ebben az összefüggésben nem is arcátlanság – GYALÁZAT! Az egyes dokumentumokban felfedezhető ellentmondások csak tovább bonyolítják a helyzetet és számos kérdést fogalmaznak meg. Az MBSZ által kiadott, 2009. november 16-án keltezett I – X. havi kiadások táblázatból egyértelműen kiolvasható a fentiekben már hivatkozott állítás, mely szerint a 130 klub 4,3 millió forint támogatásban részesült tavaly. Mindennek homlokegyenest ellentmond a Szövetség hivatalos honlapján szereplő adat „Mennyi az annyi?” címszó alatt. Itt azzal szembesülhetünk, hogy „2009-ben az MBSZ 40 millió forint támogatáshoz juttatta a szakosztályokat”! És ezután következik a résztámogatások felsorolása. Akkor most melyik az igaz, a 4,3 millió, vagy a 40 millió? A kettő között majd’ 35 millió a különbözet! És ha mégis a 40 millió a valós, akkor ennek részbevételei, miért nem szerepelnek megjelölten a bevételi rovatban is. Kérdés, kérdés hátán, elfogadható, egzakt válasz nélkül!  Így működik, ilyen felelőtlenül gazdálkodik 2010-ben is a Magyar Birkózó Szövetség. Ebből az olvasható ki, hogy nem a sportágnak van szövetsége, hanem a szövetség uralkodik a sportág felett. No, ez az, amit a Liga és annak elnök-jelöltje, Ritter Árpád meg szeretne változtatni, aminek véget kíván vetni egyszer s mindenkorra!

       Térjünk ki néhány gondolat erejéig Ritter Árpád elnöki jelölésére. Téged mindez érezhetően felháborít és nyugtalanít – ez tisztán „átjött” az éter hullámain keresztül. Bánt, szinte irritál, hogy ellenfélre leltél egy tisztújító közgyűlésen, de fogalmazhatunk úgy is: valaki megzavarni igyekszik a köreidet, szeretné felkavarni az állóvizet és rendpárti. Ehhez te nem vagy hozzászokva, csakúgy, mint az ellenvéleményekhez sem. Pedig nem árt, ha hozzászoksz a demokrácia előretöréséhez, ellenkező esetben kellemetlen meglepetések érhetnek. Például az, hogy mégsem addig leszel elnök, ameddig te szeretnél, hanem addig, amíg a tagság bizalma ezzel kitüntet. Azt nyilatkoztad jelöltünk személyére vonatkozóan, hogy komoly bátorságra vall, ha valaki, idézet kezdete: „pár hetes budapesti elnökség” – idézet vége - után jelölteti magát. Ide vonatkozóan felmerül a kérdés: ennyire tájékozatlan, vagy ennyire rosszindulatú vagy-e?! Nyíltan lebecsülöd a kétszeres Európa-bajnokot, a Budapesti Birkózó Szövetség elnökét és megpróbálod kisebbíteni az érdemeit, megfeledkezve arról, hogy több hónapos eredményes munkája igazi sikertörténet.

A Liga elnök-jelöltjére úgy tekintesz, mintha kandidálásával merényletet követtünk volna el ellened, veszélyeztetnénk a birkózósport jövőjét, mert meg mertük fogalmazni: igenis van más, van jobb megoldás a diktatórikus vezetési modellnél, mások kisemmizésénél és folyamatos félelemben tartásánál. Azt mondod: nagy önbizalomra vall, hogy egyáltalán ki mernek állni veled szemben. Elfelejted, hogy Ritter Árpád nem a te személyes ellenséged, hanem becsületes ellenfeled, aki sokak, egyre többek támogatását mondhatja magáénak.

Egyebek mellett, hogy ismét csak téged idézzelek: egy kevés csoportét. Igen, némi képzavarral és nyilvánosan „kevés csoportnak” nevezted azt a sportszervezetet, amely – mások mellett - a legnagyobb és legeredményesebb klubokat tudhatja a soraiban. Azokat, akik jelentős mértékben kiveszik a részüket az utánpótlás neveléséből is. Így a Ferencvárost, a Vasast, a BVSC-t és a Vácot, amely klubok az utolsó ciklus legsikeresebb versenyzőit adták a válogatott kereteknek, többek között az olimpiai ezüstérmes Fodor Zoltánt, az Európa-bajnok Bácsi Pétert, de említhetnénk Deák-Bárdos Mihály, Aubéli Ottó és Bárdosi Sándor nevét is, vagy a tizennyolc éves elnöki regnálásod egyetlen birkózó világbajnokát Kiss Balázst. Ha ők nem tartanak esernyőt a magyar birkózósport, ezzel együtt a szövetség fölé, már régen nem te lennél az elnök, mert elsöpört volna a népharag. Ezzel az említett, kellően át nem gondolt kijelentéseddel nekik is és klubjaiknak is durván a becsületébe gázoltál.

            Végezetül szeretnék megnyugtatni mindenkit; Ritter Árpád nem „egyszemélyes” szövetség első embere kíván lenni, hanem egy jól kiválasztott, igazi csapat kapitányi karszalagját szeretné felhúzni, akik meghallgatják, tisztelik és megfontolják mások gondolatait és nem pusztán a túlélésre spekulálnak!

            Emlékeztetni kívánlak Csaba; aki lebecsüli az ellenfeleit, az hosszú távon vereségre ítéltetett. Gondolj csak vissza, amikor fényes versenyzői pályafutásod kezdetén tuskirály lettél Szófiában, egyesek csak legyintettek, amikor megláttak a szőnyeg másik sarkában – „mit akar ez a zöldfülű itt közöttünk?!” – gúnyolódhattak magukban. Azután a zöldfülű móresre tanította őket, szégyenszemre mindannyian két vállon végezték… - mert lebecsültek téged. A szőnyegen legnagyobb ellenfeleidet Nazarenkót és Nenadicsot tisztelted, ezért is tudtad legyőzni őket, lehettél olimpiai, világ- és Európa-bajnok. Ritter Árpádra és azon sokakra, akik végre igazi változást és megújulást akarnak, most te legyintesz – lenézőleg.

            De akkor ne csodálkozz, ha ez a mérkőzés úgy végződik, hogy a képzeletbeli bíró nálad üti le a tust!

Budapest, 2010. január 18.